Szófia alapítványok 
Asztroszófia
A Szófia közösségek sok forrásból kapják inspirációikat. A szeretet és a bölcsesség univerzális fogalmak, és az egész történelmünkön keresztül mindig megnyilvánultak, minden kultúrában, vallásban és helyen.
A források, melyek legközelebbről inspirálják a Szófia közösséget, azok a kereszténység alapvetően maszkulin és feminin forrásai, Jézus Krisztus és Mária Szófia. Inspirációt kapunk azonban a világ nagy vallási és szellemi tradícióinak minden igaz szentírásából és szent szövegéből, és minden szellemileg inspirált építményből, szoborból, zenéből, költeményből, táncból és színműből – közismert, hogy Szófiát a középkorban a „Művészetek patrónájának” tartották.
Korunkban fontos új ismereteket adtak át Szófiáról Rudolf Steiner, Valentin Tomberg és az orosz szofiológusok:
Rudolf Steiner (1861-1925) egy huszadik századi szellemi tanító volt, aki szerteágazó területeken fejezte ki az ismeretek mélységét és szélességét. Steiner ötvözte saját szellemi képességeit a tudományos kutatásnak való odaadottságával. Az általa létrehozott „szellemtudomány” (antropozófia) szellemi igazságokat közvetít a modern világ embere számára könnyen érthető és alkalmazható formában. Felbecsülhetetlen támogatást ad sok emberi tevékenység megújulásához, beleértve a filozófiát, tudományt, oktatást (Waldorf oktatási mozgalom), gyógyítást, mezőgazdaságot, közgazdaságot, építészetet és a művészeteket, beleértve az euritmia és a beszédformálás új művészi formáit. Rudolf Steiner kiterjedt előadói tevékenységet folytatott Európa-szerte (több mint 6.000 előadást adott), hozzávetőleg 65 könyvet írt, és 1913-ban megalapította az Antropozófiai Társaságot.
Valentin Tomberg (1900-1973) Szentpéterváron született, Oroszországban, egy lutheránus családban. Már fiatalkorában a keresztény ezoterika komoly tanulmányozásába kezdett. Erőteljesen befolyásolta az orosz szofiológus, Vladimir Szolovjev, és korai életszakaszában Rudolf Steinernek is tanítványa volt. Írt és előadott a szellemtudomány (antropozófia) területén, elsődlegesen bibliai témákkal kapcsolatosan. Számára az antropozófia egy híd volt az élő Krisztushoz. A II. világháború alatt csatlakozott a görög ortodox egyházhoz, majd a római katolikus egyházhoz, a Vladimir Szolovjev keresztény egyház egységére irányuló ökumenikus ideálja által inspirálva. Életének második felében Angliában telepedett le, és a British Broadcasting Corporation-nak (BBC) dolgozott, miközben meditációval és írással foglalkozott. Valentin Tomberg írásai az észlelés/érzékelés rendkívüli mélységeit tárják fel, amelyek nem hagyják érintetlenül a meditatív olvasó szívét. Későbbi munkáit a bölcsesség nagy hermetikus tradíciójának szellemében írta, mely visszanyúlik az ősi Egyiptomba. Ezek az írások, melyek a keresztény hermeticizmus mint a hermeticizmus és a keresztény tradíció fúziójának szimbolizmusával függnek össze, nem csak a Biblia bölcsességéből, hanem számos más szellemi és misztikus tradícióból merítenek. (Fontos forrásmunka a keresztény hermeticizmust illetően a Meditations on the Tarot című könyv, mely a www.sophiafoundation.org Bookstore-jában szerezhető be.) Valentin Tomberget széleskörűen elismerik, nemcsak mint vezető szofiológust (Szófiához kapcsolódó tanítót), de mint a huszadik század egyik legnagyobb misztikusát és mint a keresztény hermeticizmus elsődleges inspirátorát.
A nyugati szofiológusok között található Jakob Boehme (1575-1624) és Louis-Claude de Saint-Martin (1743-1803).
Az orosz szofiológusokhoz tartozik Vladimir Szolovjev (1853-1900), Pavel Florenszkij (1882-1937), és Szergej Bulgakov (1871-1944). Lásd a Sophia Maria-t Thomas Schipflingertől (elérhető a www.sophiafoundation.org Bookstore-jában). Az orosz költő és misztikus Daniel Andrejev (1906-1959) szintén egy fontos forrás az Isteni Szófia új revelációjához a The Rose of the World című munkájával (Lindisfarne Press, Gt.Barrington, Massachusetts, 1997).
Anna Katharina Emmerick (1774-1824) szegény szülők gyermekeként született Coesfeld közelében, Németországban. Már életének korai szakaszában megkapta áldásként a szellemi látás (tisztánlátás) képességét, és majdnem folytonosan az Ótestamentum és az Újtestamentum helyszínein élt belső látomásaiban. Huszonkilenc éves korában lett nővér. Nyolc évvel később olyan beteg lett, hogy ágyhoz kötötté vált. 1812. december 29-én kapta meg a stigmákat, a kereszten elszenvedett sebeket, a Krisztussal való belső egység legmagasabb külső jelét. Mivel nem tudott semmiféle táplálékot befogadni, életének további részére majdnem kizárólag csak vizet és a napi oltári szentséget vette magához. 1820. július 29-én elkezdte közölni – eksztázis-szerű állapotokban – vízióit Jézus Krisztus mindennapi életéről rendkívüli részletességgel. Ezek a revelációk egészen haláláig folytatódtak, és írásban a német szerző, Clemens Brentano rögzítette azokat. Lásd a négykötetes munkát The Life of Jesus Christ (Tan Books, Rockford, Illinois, 1986), Anna Katharina jelentőségét a Szófia-tradícióban pedig a fentebb említett Thomas Schipflinger könyvből ismerhetjük meg.
Szófia revelációját illetően inspirációs forrásként szolgáló szövegek:
Klasszikus hermetikus szövegek: ezek tartalmazzák a Tabula Smaragdinát (Smaragdtáblát), Kore Kosmout (a Kozmikus Szűz-et), és más írásokat a Hermetikából – az ősi hermetikus tradícióból származó írásokat, melyeket általánosságban az egyiptomi bölcsnek, Hermész Triszmegisztosznak tulajdonítanak.
A Kabbala tradíciójához tartozó szövegek, mint például a Zohar („A ragyogás könyve”), ami a központi munka a Kabbala irodalmában. A Kabbala a zsidó misztikus tradíció írásait foglalja össze.
Minden igaz szentírás és szent szöveg a világ nagy vallásos és szellemi tradíciójából, és minden szellemileg inspirált építészet, szobrászat, művészet, zene, költészet, tánc és színházi mű – felidézve, hogy Szófiát a középkorban a „Művészetek patrónájának” tartották.
