Asztroszófia  →  Csillagbölcsesség

Csillagbölcsesség


Ha visszatekintünk Egyiptom és Babilon misztériumtemplomaira, egyértelművé válik, hogy a mélyen intuitív csillagbölcsesség, mely felölelte az emberi élet különböző aspektusait, fontos szerepet játszott az ősi misztériumokban. Ez a csillagbölcsesség egy magas szintű tudomány volt, mely a kozmikus-szellemi dimenziók és a földi élet között közvetített. Különböző okokból kifolyólag az ókori csillagbölcsesség eltűnt, a csillagok ősi tudományának utolsó reprezentánsa a három napkeleti bölcs volt, akik követték a csillagot Betlehembe. A csillag őket a kereszténység megalapítójának születéséhez vezette, aki megjövendölte, hogy meg fog jelenni „az Ember fiának jele az égen” (Máté 24:30). Ezek a profetikus szavak maguk után vonják a kozmikus kereszténység megszületését, és jelzik egy új csillagbölcsesség szükségét, mely képes az égbolt jeleit olvasni. 

Az égbolt egyik nagy jelére a Jelenések könyvének tizenkettedik fejezete utal: „Egy Napba öltözött asszony, a Holddal a lába alatt, és tizenkét csillagból álló koronával a fején.” Ez Szófiára mint a Kozmikus Lélekre utal, aki az inspiráció egy fontos forrása a csillagbölcsesség egy modern formájának megszületéséhez, amelynek művelése egy új Szófia-impulzus kialakulásához kapcsolódik korunkban. 

Journal for Star Wisdom [Csillagbölcsesség évkönyv], melyet Robert Powell szerkeszt, segítséget nyújt a csillagbölcsesség munkájához. Az új csillagbölcsességnek (Asztroszófiának) szentelt konferenciák és workshopok mellett különböző cikkeket tartalmaz a kiadvány. Emellett a naptár felsorolja a Nap, a Hold és a bolygók sziderikus pozícióit napról napra az éven keresztül, mind geocentrikus, mind heliocentrikus nézőpontból, és magyarázatokat fűz az olyan bolygófényszögekhez, melyek hasonlóak a Krisztus élete alatt fennálló aspektusokhoz. Ezt a naptárat a SteinerBooks adja ki és megvásárolható a www.sophiafoundation.org weboldalon keresztül.