Asztroszófia --> Asztrogeográfia

Asztrogeográfia

Az asztrogeográfia tudománya a zodiákus helyes értelmezésén alapszik. Ahogy Otto Neugebauer professzor (1899-1990) A History of Ancient Mathematical Astronomy („Az ókori matematikai csillagászat”) című nagy művében írta: „A bolygók, a nap és a hold mozgására a természetes viszonyítási rendszert az állócsillagok adják…” Ha egyszer megértjük – az „amint fent, úgy lent” hermetikus összefüggés alkalmazásával –, hogy egy-az-egyhez megfelelőség van az égi szféra és a földi szféra között, olyan, hogy minden hely a Földön megfelel egy csillagnak az égen, nincs más lehetőség a zodiákus értelmezésére, mint a zodiákusi jegyeket felépítő csillagokban való kifejezés. Az illusztráció kedvéért: a Bécs és az Aldebaran közötti megfelelőség esetében, volt egy olyan időszak, amikor Bécs, a Habsburg dinasztia alatt, Európa központja volt. Ez tökéletesen tükrözte az Aldebaran centrális helyzetét a Bikában.
Amint az Robert Powell Ph.D. dolgozatában bemutatásra került (ez könyv formában A Zodiákus története címmel került kiadásra), a zodiákus eredeti definíciója, melyet a babiloniak alkottak meg az i.e. ötödik század elején, két első magnitúdójú csillag által meghatározott: a Bika közepén lévő Aldebarannal és a Skorpió közepén lévő Antares-szel, úgy, hogy az Aldebaran és az Antares zodiákusi pozíciói jelölik a Bika 15 fokot és a Skorpió 15 fokot. Miután a központi tengely a Bika és a Skorpió jegyek közepén keresztül adott, a 30 fokos felosztásokban lévő hosszúsági fokokat, melyeket a többi fényes csillag jelzéseiként ismerünk a tizenkét zodiákusi konstellációban, meg tudjuk állapítani. Például a Regulus fényes csillag, ami az Oroszlán szívét jelöli, az Oroszlán jegy 5. fokán található, az első magnitúdójú Spica csillag pedig, ami a Szűz által tartott búzaköteg csúcsát jelzi, a Szűz 29. hosszúsági fokán. Ilyen módon a zodiákus eredeti jegyei, melyek többé-kevésbé egybeesnek az ugyanilyen nevű zodiákusi konstellációkkal, világos meghatározást nyertek. Ezt az eredeti zodiákust használták az ókorban nem csak Babilóniában, hanem Egyiptomban, Görögországban, Rómában, és Indiában is, ahol azt még most is használják – egy módosult formában – a mai napig. Most ez sziderikus zodiákusként ismert (latinul sideris: „csillagos”), hogy megkülönböztessék azt a tropikus zodiákustól, melyet a legtöbb kortárs asztrológus használ (kivéve Indiát, ahol még mindig a sziderikus zodiákust használják).
Az asztrogeográfia fényében a sziderikus zodiákus jegyei, mivel azok a csillagokkal való viszonyukban kerülnek meghatározásra, szintén tükröződnek a Föld megfelelő régióiban. Például a Bika jegy földi kivetülése nagyjából Európával esik egybe. Szimbolikus jelentősége van Európa egy vonalba esésének a Bika jegyével/konstellációjával. A görög mitológia szerint Europé (Európa) kapcsolatban van a Bikával. Európa Agenor, türoszi király lánya volt. Egy napon, miközben a Szidón tenger partján játszott, Zeusz, aki nagyon vonzódott a gyönyörű lányhoz, megjelent neki a Földközi-tenger hullámai között egy fenséges fehér bika képében. A rendkívüli teremtménytől elbűvölve Európa felmászott a bika hátára. A bika azonnal bemerült a tengerbe és megszökött vele Kréta szigetére. Ebből az egységből megszületett Kréta első királya, Minósz, a bika pedig felkerült az égre a Bika jegyeként/konstellációjaként.
Az asztrogeográfia kutatása megerősíti a görög mitológiát. A Bika közepén (Bika 15 fok) lévő Aldebaran földi projekciója Bécs városával esik egybe, ami évszázadokig volt az európai Habsburg birodalom központja. Most, az Európai Unió kibővülésével, ami már több kelet-európai országot tartalmaz, Bécs ismét Európa közepénél (vagy közel a közepénél) található. Már a vasfüggöny 1989-es összeomlásával – ez ugyanaz az év, amikor az utolsó Habsburg uralkodó (Zita osztrák császárné) meghalt – Bécs új értelmű szerepet szerzett, mint kapu-város Közép- és Kelet-Európa felé.

* * *

Az asztrogeográfia az ősi csillagbölcsesség egy modern formája. Az „amint fent, úgy lent” elv jelenti alapját, ahogy minden csillagbölcsességnek ez az alapja. Már őseink is tudták, hogy a makrokozmosz (égi birodalom), a mikrokozmosz (ember) és a Föld között megfelelőségek állnak fenn.
Johannes Kepler csillagász szerint:
"A Föld-lélekbe belesugárzik az érzékszervileg észlelhető zodiákus képe, és az egész égbolt, mint a szimpátia köteléke az Ég és a Föld között... Ezt a Föld-lélekbe az érzékszervileg észlelhető zodiákus és az állócsillagok egész szférája által belesugárzott lenyomatot a megfigyelés is megerősíti."
Rudolf Steiner pedig ezt mondta csillagászati kurzusán:
"Mi úgy foghatjuk fel az aktív égi szférát, mint ami tükröződik a Földön."
Az asztrogeográfiai kutatások kiindulópontja az, hogy tökéletes megfelelés van a csillagos ég és a földgömb között. Vagyis a Földön minden egyes hely összeköttetésben áll egy csillaggal az égen, és hogy van egy csillagászati leképezés/feltérképezés [mapping], ami megalapozza ezt a figyelemre méltó összefüggést bolygónk és a csillagos ég között. A kutatási terület jeles képviselői Robert Powell és David Bowden. Astrogeographia című könyvük 2012-ben jelent meg angol nyelven. David Bowden (projektív geometria és új goethe-i fizika kutató és waldorf tanár) nem csak az egy-az-egyhez megfelelőségek matematikáját dolgozta ki, hanem számítógépes programot is írt, ami azt gyakorlati használatra is alkalmassá teszi. Ez ma már szintén hozzáférhető (megvásárolható) ezen az oldalon:

www.sophiafoundation.org

Copyright © 2012, Magyarországi Égi Szófia Alapítvány